Historia Domus 1699-1971

 

AZ ESZTERGOMI BELVÁROSI SZENT PÉTER
ÉS SZENT PÁL PLÉBÁNIATEMPLOM
HISTORIA DOMUS -A
1699-1971

Ezt a tanulmányt összeállította:
Dr. Prokopp Gyula

Az Esztergom-Belvárosi Szent Péter és Pál apostolok nevét viselő Plébánia a XVII. sz. végén keletkezett, mint a török kiűzése után újjáéledő Esztergom Szabad Királyi város plébániája.

Esztergom város mai területén a középkorban több különálló település volt, amelyek 1541-1595 és 1605-1683 közötti török uralom idején elpusztultak. A felszabadulás után az Érsekség és a Káptalan visszakapta régi birtokait /a Vár és Vízivárossal, Szentgyörgymező és a Szenttamás/, a mai város déli része pedig a Királyi Kamara birtokába került. A török hódítás előtt ez a terület is több különálló részre oszlott, és közülük csak a mai Széchenyi tér környéke volt a Szabad Királyi Város. A Kamara egyetlen egységnek tekintette a kezére került területet, az ide betelepülő új lakosok pedig – a Kamara hallgatólagos beleegyezésével – a középkori Királyi Város jogutódainak tartották magukat, jóllehet csak 1708-ban sikerült elérniök, hogy I. József király kiváltságlevele a Szabad Királyi Városok sorába emelte az újkori ESZTERGOM-ot.

A városrészeknek /Királyi város, Víziváros, Szentgyörgymező, Szenttamás/ 1895-ben történt egyesítése után a megnagyobbodott Esztergom is “Szabad Királyi Város”-nak nevezte magát, ezért a tulajdonképpeni Királyi Város plébániájának megjelölésére az “Esztergom-belvárosi Plébánia” elnevezést kezdték használni. A népnyelv még a jelen század első felében is “öreg templom”-nak nevezte a belvárosi plébániatemplomot.

A plébánia területe a Szent Anna és Szent István plébániáknak 1937. illetőleg 1943. évben történt felállításáig azonos volt a felszabadulás utáni Királyi Város területével.

A “Series Parochiarum” 1. /nyolc plébániát sorol fel erről a területről. Ugyanitt a Szent Lőrinc, Szt. Miklós, Mária-Magdolna, Kozma és Damján, Szent János apostol, Szt. Mihály, Szt Péter és Pál plébániákat. Voltak itt még más templomok is, közöttük a Ferencesek temploma /ahova IV. Béla király temetkezett feleségével és kisebbik fiával együtt/ és a hiteles helyi tevékenységéről nevezetes Szentkirályi keresztes Konvent temploma. Ezek a templomok a török uralom idején romba dőltek ugyan, de romjaik a felszabaduláskor is meg voltak. Öt templom romja még az 1730-as évek elején is látható volt. 2./

Közel másfél évtized telt el a város felszabadulása óta anélkül, hogy akár temploma, akár saját lelkipásztora lett volna. 3./ 1697-ben a város telket ajánlott fel a ferenceseknek, hogy megtelepedhessenek a városban, de az építkezés lassan haladt, ezért csak 1717-ben kezdhették meg lelkipásztori munkájukat a vízivárosi zárdából ide telepített szerzetesek. Időközben azonban a Város felépítette saját plébániatemplomát és egyidejűleg saját plébánost is kapott. Mindaddig a Vízivárosi plébániához tartozott a Város. A Vízivárosi plébánia első plébánosai azok a kanonokok voltak, akiket a Nagyszombatban székelő Esztergomi Káptalan az Esztergom-Környéki káptalani birtokok felügyeletére -mint prefektust- ide küldött. 4./ A Királyi Város polgárai igénybe vették a Vízivárosban még 1685. óta ugyancsak a Vízivárosban működő Jezsuiták lelkipásztori szolgálatát is.

1696. óta Malonyai Pál volt a Víziváros plébánosa. Ő volt itt az első nem-kanonok plébános. 1699. augusztusában a Víziváros új plébánost kapott és ettől kezdve Malonyai csak a Királyi Város plébánosa volt. EZ A BELVÁROSI PLÉBÁNIA SZÜLETÉSNAPJA.

A templom

A továbbiakban a “Canonica Visitatio” beosztásának rendjében tekintjük át a plébánia történetét. Ennek megfelelően először a templomról szólunk.

Jezernitczky Ferenc székesegyházi főesperes végezte az első visitatiot 1701. június 22-én. 5./ Elmondja, hogy a templom új. 1699-ben építették fel a régi alapfalakra, Szt. Péter és Szt. Pál tiszteletére szentelve. A főoltárról hallgat, megemlíti azonban a második és harmadik oltárt. Az előbbit Szilágyi Ferenc építtette Mária Magdolna tiszteletére, az utóbbit pedig Bottyán János a Szt. Kereszt tiszteletére. A tornya fából van és két harang van benne. A templom egyéb berendezéséről és felszereléséről nem történik említés.

Jezerniczky adatait az alábbiakkal egészíthetjük ki: Villányi Szaniszló aki még használta a Városi Tanács legkorábbi jegyzőkönyvét /a II. Világháború idején megsemmisült/ erre hivatkozva így ír a templomról: “A régieknek romjain, 1695-1699. közt szegényesen megújított, mert inkább csűrhöz hasonló templom csak ideiglenes jellegű volt. 6./

A következő években szükségessé vált sok javítás és pótlás megerősítik Villányi véleményét. – A szomszédos ferences kolostor évkönyveinek és Bél Mátyás leírásának tanúsága szerint a kortársak úgy tudták, hogy a templom a ferencesek középkori templomának alapjaira, vagy legalább is a romok közelében épült. Erre nézve csak a már régóta esedékes régészeti feltárás adhat határozott választ.

Rá kell mutatnunk arra, hogy a templom titulusa a középkori templomok egyikének titulusával sem egyezik. 7./ Ennek okáról mit sem tudunk, valamint azt sem ismerjük, miért szentelték a ferencesek Szt. Anna tiszteletére az új templomukat, annak ellenére, hogy a középkori templomuknak Maria Auxiliatrix volt a titulusa. Segítő Mária.

Az első Visitatiot követő évekből a következő adatokat találtuk a Városi Tanács jegyzőkönyvében:

1714. januárjában városra kedvező egyességgel fejeződött be a Város és Bottyán János örökösei között évek óta húzódó per. Ez alkalomból elhatározta a Tanács, hogy a templomban főoltárt emelnek. Február 3-án már meg is kötötték a szerződést Rajkpodt Gottfried szobrásszal, és Rumi Ferdinánd festővel. Az előbbi 400 forintért, az utóbbi 225 forintért vállalta a munkát, amelyet az év folyamán el is készítettek.

1715. októberben 35 forintért harangot öntetett a Város.

1716-ban újjáépítteti a Város a templom keleti homloktatát. Ugyanebben az évben említés történik a templomban lévő CÉH zászlókról.

1717-ben az összedőléssel fenyegető torony helyett új torony épül a szentély fölé. Ez év októberében Leslie Vilmos váci püspök két harangot szentel, az egyiket Szt. István király, a másikat Szt. Imre tiszteletére.

1724-ben a budai harangöntővel újraöntették az egyik harangot.

1726-ban renováltatták a templomot. A kőművesnek, ácsnak, asztalosnak, üvegesnek és vasárusnak összesen: 571 forintot fizettek. Ugyanakkor a képfaragóval elkészíttették a templom számára a Város címerét, amelyért a festéssel együtt 15 forintot fizettek.

1729-ben 15 forintért az oltár elé szőnyeget vettek a szentendrei ráctól.

Még 1726-ban történt: A Város engedélyt adott Hersics Ferencnek és Kóczy Mihálynak, hogy a másik oltár helyére /in locum alterius altaris antiqui/ újat építsenek és a régi oltárt más helyre /ad alium locum/ helyezzék át.

1732-ben volt a plébánia második Visitatioja, amelyet Sóvári Kellió György főesperes végzett. 8./ Az ő jelentéséből tudjuk, hogy a szentély és a sekrestye boltozott, a hajó viszont csak lapos mennyezetű volt. A hat oltáron kívül szószék, karzat, orgona és padok is voltak a templomban. A toronyban a lélekharanggal együtt 4 harang volt.

További adatok a városi jegyzőkönyvekből: 1742-43. években új torony épült kőből a főhomlokzat elé és óra, valamint 3 új harang /20, 12, 7 mázsa/ került a toronyba. A torony gombját és keresztjét megaranyozták. A toronyépítés /a harangok nélkül/ 3125 forintba került. A harangokat Frivaisz Mihály Ignác felszentelt püspök és generalis vicarius áldotta meg 1744. szeptemberében.

Még 1739-ben történik említés a templom mellett lévő “Úrkoporsó”-ról. 9./

1748. dec. 13-án tartott tanácsülésen: “Főtisztelendő plébános uram megjelenvén proponálta, hogy a parochiális templom frontispiciumja a toronnyal elkészülvén, a templom épületeihet is, minthogy a népnek szaporodásához képest kicsiny légyen, hozzá fogjon, a Nemes Város-t reqirálta és adhorálta.” A Város Határozata: “Minthogy a szűk esztendő miát a nép szegény légyen, mostanságh praeparatoriumot, úgy mint mész fogh készíttetni és vétettetni, annak utánna Isten áldásábul jövendő esztendőre bővebb készületeket azon költséges épülethez lehet tenni.”

Az “előkészületek” nyolc évig húzódtak. Közben elkészült a templomkapu és a homlokzat kőfaragó-munkája, de maga a templom 1755-ben már összedőléssel fenyegetett. Ezekben az években /1754-1756/ építette a soproni Lucas De Schram a szomszédos ferences templom szentélyét. A Város hozzá fordult és ő ingyen készítette el az új templom tervét 1756. januárjában. lO./ E tervnek megfelelően hozzákezdtek a bontáshoz.

Kussanics György főesperes 1756. április 9-én Visitatiot tartott a plébánián. Jelenlétében így ír: “A templom kőből épült, de alacsony és kicsiny, nincs consecrálva, csak benediktálva. Most kezdtek hozzá, hogy alapjától kezdve tágas, tündöklő templomot építsenek. A szentélyt és a sekrestyét már teljesen elbontották. A homlokzatot a bádoggal fedett toronnyal együtt már 1743-ban felépítették.

Augusztusra már elkészült az alapozás jelentős része. De a Városi Tanács még mindig bizonytalankodott Schram tervét illetőleg, ezért a Város nagytiszteletű pártfogójához Grassalkovich Antal kamaraelnökhöz fordult. Az ő tanácsára Schram helyett Oratsek Ignác budai építőmesterre bízta a Város a templom felépítését. Oratsek új tervet készített és a szentélynek már megépített alapfalát elbontatta. 1758. nyaráig felépültek a falak, de elfogyott a pénz is. Már úgy határoztak, hogy a falak külső vakolása és a tetőzet elkészítése után egy időre abbahagyják az építést. Júliusban azonban sikerült újabb 4000 forint kölcsönt szerezni /az eddig felvett 10, 300 forinton felül/ és hozzákezdhettek a boltozáshoz. De a boltozás csak 1761-re készült el teljesen. A munka közben derült ki, hogy az 1743-ban épült torony nem egykönnyen kapcsolható össze az oldalfalakkal, ezért a toronynak és a homlokzatnak jelentős részét át kellett építeni. II./

Az építkezés éveiben előbb a torony alatti kápolnát és a Buda utcai kórház kápolnát használták. I2./ Mikor pedig a szentély boltozata elkészült, deszkafallal elválasztották a hajót a szentélytől és itt miséztek. A torony bontásakor a kórházkápolna előtt felállított haranglábon helyezték el ideiglenesen a harangokat.

1761. végéig annyira haladt a munka, hogy az egész templomot használatba lehetett venni. A berendezés azonban még hiányzott, csupán a régi főoltárt és az egyik mellékoltárt helyezték vissza ideiglenesen. A Város büszke volt új templomára.

Az 1762. évi Szt. György napján végbement tisztújítást megnyitó Veni Sancte-t már itt tartották és az erről szóló jegyzőkönyv ” Basilica Farochialis”-nak nevezi a templomot. Barkóczy Ferenc érsek is kitüntette a templomot: 1762. június 10-én. Majd 1763. június 3-án ő maga vezette az Úrnapi körmenetet. I3./

A díszítésről és berendezésről már korán kezdett gondoskodni a Város, de a tervek megvalósítása -anyagiak híján- a század végéig eltartott. A Grassalkovich Antal által ajánlott Raindl Márton pesti festő már 1759. augusztusában megjelent a Tanács előtt, hogy tárgyaljon a szentély kifestéséről, de a Tanács “jobb időkre” halasztotta a festést, és helyette kimeszeltette a falakat a boltozattal együtt. A szentélynek máig is meglévő freskó-képeit Jelinek Ferenc esztergomi festő készítette 1778-79-ben. I4./

Az óbudai Bebó Károlytól már 1762. nyarán költségvetést kért a Város, Bebó 8400 forintot kért a templom hét oltárának és a szószéknek az elkészítéséért. A Város úgy határozott, hogy csak később és egyenként készítteti el ezeket, amint befolynak a templom jótevőinek erre a célra szánt adományai. I5./

1765-ben került sor az első mellékoltár, az özv. Muzsik Istvánné Mocsy Erzsébet költségén helybeli mesterek által készített Kereszt-oltár felállítására. Az oltár tervének jóváhagyásánál figyelemmel volt a Városi Tanács arra, hogy a mellékoltárok az építendő főoltárral arányosak, egymás között pedig szimmetrikusak legyenek.

1767-ben állították fel a Mária oltárt özvegy Zelesy Andrásné Tergenyei Anna költségére. Schnirer Ferenc esztergomi asztalos és Nebl Bálint esztergomi festő voltak az oltár mesterei.

1779-ből való a Szt János oltár, amely Kolonits Mihály költségén készült. A Szentháromság-oltárt a Szentháromság Contraternitas állíttatta kevéssel a II. József idejében történt feloszlatása előtt.

A Mária és a Szt. Kereszt-oltár középrészét szobormű, a másik két oltárét pedig festmény díszítette. Ezenkívül mind a 4 oltáron szentek szobrai is állottak. I6./

1769-ben elrendelte a Város a régi templom mellékoltárainak eladását. I7./

Lieszkovszky Mihály a Káptalan esztergomi uradalmának számtartója megígérte, hogy segítségére lesz a Városnak az oltárok értékesítésében.

A Szt. Háromság oltára előtt ezüst lámpa és függöny Somogyi János adományából.

A budai asztalosok által készített főoltár modelljét 1774. március 4-én hagyta jóvá a Városi Tanács és az év októberében már fel is állították az oltárt: Hankó József 100 forinttal, Valter Justina 200 forinttal, Faichtinger Ferencné Raim Zsófia pedig 300 forinttal járult az oltár költségéhez.

A Tabernákulum forgatható volt: a szürke márványozást és az aranyozást Jelinek Ferenc készítette 1778-ban. Az oltár felett függött a templom védőszentjeit ábrázoló vászonkép, amelyet Royer Ferenc, a Barkóczy érsek által Pozsonyból a Vízivárosba áttelepített nyomdász ajándékozott a templomnak. I8./

A 7 font súlyú ezüst Örökmécsest 1782-ben készítette a Város. I9./ Ennek 336 forintot kitevő árából 244 forintot Takács Ilona, Pathó Pál szenátor özvegye fizetett.

A máig is meglévő Szószéket 1771-ben készíttette a Város, az esztergomi származású pozsonyi kanonok, Hersits Ferenc adományából. Valószínű, hogy Bebó Károly műve.

A templomhajó 32 padját az esztergomi asztalosok készítették még 1762-ben, a vízivárosi Jezsuita templom padjainak mintájára 450 forintért.

A nemrég eltávolított szentélyrácsot Dietrich Antal helybeli asztalosmester készítette 1778-ban 110 forintért.

1779-ben a régi, szétfoszlott templomi zászlók helyett 4 kisebb zászló készült, 2 zöld és 2 kék színű. A selyemanyag és a festés 59 forintba, a gombkötő által készített csöngők pedig 74 forintba kerültek.

Eleinte az új templomban is a régi templom kicsiny és elavult orgonáját használták. 20./

1785-ben az éppen Esztergomban tartózkodó Arnold Bálint nagyszombati orgonaépítőtől kértek költségvetést az új orgonára. Arnold 1000 forintot kért a 16 változatú orgonáért. A Város sokallta ezt az összeget, inkább a Kamarától kérte, /de nem kapta meg/ a pozsonyi Trinitárius templom orgonáját. Végre 1789-ben Török András tábornok és felesége új Orgonát készíttettek. 21./

A máig használt vörös márvány Keresztkút 1786-ban készült. A kőfaragó 84 forintot kapott érte. A teteje későbbi. 22./

Az új torony elkészültekor 23./ a harangokkal együtt a régi órát is visszahelyezték a toronyba.

1881-ben azonban Miller István budai órással új órát készíttetett a Város 889 forintért. A régi órát a ferences templom tornyába helyezték át.

1906-ban ismét új Órát kapott a torony.

Az új templom alatt Kripta is épült, amelyet 1770-ben kibővítettek.

A templomi felszerelés

Némethy János volt mocsai plébános életének utolsó 10 évét Esztergomban töltötte. Minden vagyonát, közöttük ezüst tárgyait is a templomra hagyta. /1719./

Az 1732. évi Visitacio 6 aranyozott ezüst kelyhet és 1-1 ilyen cibóriumot, monstranciát, 3 szelencét és 2 kannácskát sorol fel az ezüst füstölőn és számos rézből készült tárgyon kívül. Említ továbbá 11 casulát, 4 pluviálét, 4 dalmatikát, 21 selyemből készült festett antipendiumot stb. A gyertyatartók fából készültek, de közülük 6 ezüstözve van. A Mária-szoborhoz tartozik 2 ezüst korona, egy ezüst markolatú kard, 7 ruha /togae/ és több köpeny, az egyikük igazgyönggyel díszítve. Van 12 vászonra és 10 bádogra festett kép. 4 templomi és 9 céh-zászló 24./ és 2 mennyezet 25./ A Szentháromság kongreáció album ezüsttel kivert bársonyba van kötve és 9 díszruhája is van a kongregationak. 26./

A máig használt, ezüstözött rézből készült, húsvéri gyertyatartó szára török munka, talán valamelyik esztergomi mecsetből származik. Barokk stílusú talpazatát -a rajta lévő felírás szerint- Kóczy Ferenc plébános készíttette 1740-ben.

1742. januárjában “száztíz forintot fizetett a Nemes Város az itt való ötvösnek újonannan készített monstranciáért.”

1757. áprilisában Zelesy András özvegye 200 forintot adott a Városnak egy monstrantia vásárlására.

1781-ben Görgey Márton kanonok a templomnak ajándékozta Szt. István első Vértanú ereklyéjét, amelyet Mária Terézia királynőtől kapott, majd ezüst monstrantiát is készíttetett az ereklye számára Pfister János helybeli aranyművessel.

1884-ben a plébános kérésére -nagyobb biztonság okából- a Város Levéltárában, kettős kulccsal elzárva helyezték el a templom arany és ezüst tárgyait, közöttük a nagyobb monstrantiát, az ezüst lámpásokat, valamint Szt. István ereklyéjét.

A sekrestye a szentély jobb oldalán lévő helyiségben volt. A baloldali helyiségben az “Úrkoporsó”-t kívánták felállítani, de, hogy ez a terv megvalósult-e, arra nincs adat.

A templomkapu 2 oldalán lévő helyiségeket eleinte raktárnak használták. A baloldali helyiségben 1800 körül Mária-Kápolnát rendeztek be. Az oltáron volt a kis Jézust tartó Mária szobra, 2 ezüst koronával. A szoborhoz különféle színű ruhák tartoztak. A jobboldali helyiséget Csáky Károly plébános gyóntató-helyiséggé alakíttatta át.

A plébánia területén lévő kápolnák és szobrok

Időrendben első a Malonyai Pál által emelt kápolna azon a helyen, ahol a törökök az 1663. évi párkányi csatában elfogott és lefejezett magyarok fejét /közöttük volt Malonyai édesapja is/ elföldelték. II. József rendeletére lebontották ezt a kápolnát, csupán az előtte állott Szentháromság szobor maradt fenn, amely most az esztergom-kertvárosi templom előtt áll.

1717-ben említik azt a kápolnát, amelyet Ács János építtetett a felső /budai/ kapunál, a városfalon kívül.

Glaser János szenátor és Herschmann Bertalan 1710-ben kápolnát építtettek a városhoz tartozó szőlőhelyen Szt. Fábián és Sebestyén tiszteletére. A kápolnát Malonyai plébános áldotta meg. A plébánia hívei körmenetben vonultak az ünnepségre és a menetben részt vett Kuklender Városparancsnok is, a feleségével együtt.

Ugyancsak Glaser János és Heischmann Bertalan építtették -Reissel Jeremiással együtt- a máig is álló Rozália kápolnát. A kápolna mellett volt az egyik “tizedelő” állomás, ezért a szüret idején reggelenként egy ferences misézett a kápolnában.

1719-ben egy adás-vétel alkalmából már említik a Csurgó-Kút melletti szőlőknél álló Orbán-Kápolnát.

1737-ben Feichtinger János városbíró restauráltatta a kápolnát és megfesttette Szt. Orbán és Donát képét.

1773-ban a Város költségén ismét kijavították a kápolnát, a XVIIII. század végén pedig alapjából újjáépítették.

A Jó Pásztor /más néven Missio/ kápolna építését az 1734. évben a plébániatemplomban, a jezsuiták által tartott Missio emlékére határozták el. Építője: Mayer Keresztély esztergomi kőművesmester volt.

1769-ben új tornyot kapott, amelyet Velszer József ácsmester és Fasching György bádogosmester készítettek. A kápolnának tekintélyes összegű alapítványa volt. Ennek az alapítványnak a vagyonából építették 1900-ban a temető és a Kálvária közötti térségen az új Jó Pásztor kápolnát, a régi kápolna épületét pedig ravatalozó céljára engedték át.

Az 1739. évi pestisjárvány idején tett fogadalom teljesítéseként épült 1741-42. években Mária bemutatása tiszteletére /ezen az ünnepen szűnt meg a járvány/ a Fogadalmi, más néven a Kórház-kápolna. Kórház-kápolnának azért nevezték, mert a Buda utcán volt kórház melletti telken épült. Építőmestere Schaden András esztergomi kőmívesmester volt, az 1838. évi árvíz után a Város új kórházat és mellette új kápolnát építtetett /ma Szociális Otthon/ a régi kápolnát pedig emeletes lakóházzá alakították át. /Kossuth Lajos u. 62. sz./ 27./

Az 1740-es évben épült a József utcában állott Szt. Anna kápolna is, amelyet a Kerek-templom építésekor lebontottak.

Az 1756. évi Visitatio említi a Fájdalmas Anya kápolnáját, amelyet Czirk Bertalan építtetett kevéssel a Jó Pásztor kápolna fölött. A kicsiny, kerek épületet az 1780-as évek végén a Város rendbe hozatta, mert az újonnan építeni tervezett Kálvária egyik stációjaként kívánta felhasználni. Ez a terv nem valósult meg, az épület azonban -mint sírbolt- máig is áll.

Az 1789. évi Visitatio említi a szérűskertek mellett állott Szt. Rókus kápolnát, melyet az előző évben lebontottak. 28./

A szobrok közül jelentősebb a város főterén felállított Szentháromság-szobor. A még 1710-ben tett fogadalom teljesítéséhez 1714-ben kezdett hozzá a Város, miután Keresztély Ágost érsek is ígéretet tett a költségekhez való hozzájárulásra.
/Utóbb 500 forintot adott./

1715. június 24-én szerződött a Város Reinboth Gottfried esztergomi szobrásszal, de végül is -közbejött bonyodalmak miatt- Rieder András pesti szobrász készítette el a szobrot.

1716. szept. 6-án történt meg az alapkő letétele, amelybe a következő iratot helyezték el: “Honori Sanctissimae et Inviduae Trinitas Patris et Filiiet Spiritus Sancti nec non eultui beatissimae Dei Genitricis in coelis coronatae. SS. Stephani et Ladislai regum, Sanctorum Rochi et Sebastini, St, Michaelis archangeli, itamque S. Angeli cusiodis et S. Virginis Rosaliae, dum anno 1710. sub intestini Rákocziano bello, et contagiosa minamtis pstis lue pressa gemerat, posuit e concenptoab eadem feliciter aversa voto, benedicente reverendissimo domino Joanne Baptista Illyés , abbate de campo Strigoniensis F.M.S. canonicoet bonorum eisuden nominis praefecto, assistents A.R.D. Francisco Kóczy L.R. Cittis Strigoniensis – per egregium prudentem et circumspectum D. Joannes Paulus Szilcz dictae judisem, et ejusdem civitatisjuratum notarium, nobilem dominum Michaelem Antonium Gruber, Praesentibus, item caeteris dominis senatoribus et juritatis civibus, populo denique universo, praefata Libera Requiaque Civitas Strigoniensis anno a partu intemeratae Virginis 1716. die 6-a menis Septembris -Qui- bus te, Postume Quisquis es, bebe precare.” – 1718-ban már állott a szobor. A Városi Tanács elrendelte, hogy szombatonként 12 diák énekelje el a Loretoi litániát a szobor előtt. A számadás szerint az 1711-19. években adományokból és büntetés pénzekből 1630 forint folyt be a szobor felállításának költségére és ebből 1594 forintot költöttek el. 1762., 1776.,1790.,1824., és 1856. években, majd később is ismételten restaurálták a szobrot, végre 1900-ban a ma is álló szobrot tették a helyére. A régi szobornak virágindákkal díszített oszlopa a Kerek-templom nyugati oldalán áll és a Szt. Vendel szobor talapzatául szolgál. Néhány más része a plébánia templom falába van befalazva.

1719-ben engedélyezte az Érsek a Szentháromság-Kongregáció felállítását, amelyet II. József korában feloszlattak.

Egy adás-vételi szerződésben már 1723-ban említik a Kálvária-hegy körüli szőlőket.

1753-ban Klastromy András plébános tiltakozott az ellen, hogy új kálváriát építsen a Város, mert minden pénzt a templomépítésre kell fordítani.

1756-ban 3 új fakeresztet állítanak fel a Kálvária hegyen, bádog Copussal.

1774-ben merül fel az a terv, hogy új Kálváriát építsenek a Jó Pásztor kápolna körül, de ez a terv csak 1782-85-ben valósult meg. Ide hordták a régi Kálvária köveit, és a Kálvária felállítását Antonio Gamba nyergesújfalui kőfaragó mesterre bízták.

1818-ban visszahelyezték a Kálváriát a temető feletti hegyre. Itt építették a mai Kálváriát az 1890-es években. De ekkor már nem csak stációkat építettek, hanem kápolnát is a hegy csúcsára, és kényelmes sétautat vezettek fel egészen a kápolnáig.

A plébánia területén felállított keresztek és szobrok közül néhány már a XVIII. században elpusztult. Az 1824. évi Visitatio a következőket sorolja fel:
Kőkereszt a kenderföldek között, állíttatta Tóth János,
Kőkereszt az Ispita-hegyen, állíttatta Szölgyémi János,
Kőkereszt a kenderföldek elején, állíttatta Balogh Imre,
Nepomuki Szt. János szobra a plébánia templom mellett,
Nepomuki Szt. János szobra a dorogi úton, a híd mellett,
Nepomuki Szt. János szobra a Duna partján, állíttatta Ollé József,
Kőkereszt a Táti útnál, állíttatta Mészáros József,
Kőkereszt a borzhegyi szőlők alatt, állíttatta Miedler Flórián,
Kőkereszt a “hegymegi” szőlők között, állíttatta Hits Antal,
Szt. Flórián szobor a Rozália kápolna mellett, állíttatta Heischmann József özvegye,
Kőkereszt a Rozália kápolna mellett, állíttatta Pathó István özvegye,
Kőkereszt a külső temetőben, állíttatta Takács Mátyás,
Márványkereszt, továbbá Krisztus és Veronika márványszobra a Jó Pásztor kápolna előtt /később áthelyezve/.
A megostorozott Jézus szobra az Előhegyen, az útelágazásnál, állíttatta Petheő Sebestyén,
Szűz Mária régi kőszobra ugyancsak az Előhegyen /ad ductum metalem/, állíttatta Keller Teodor annoae magister,
Kőkereszt a Cigány-kútnál, állíttatta Pintér Jakab,
Szt. Vendel szobor a Vendel téren,
Fakereszt a Városmajornál,
Kőkereszt a Ferences templom előtt,
Fakereszt a görögkeletiek temetőjében,
Kőkereszt a temetőben. 29./

Temetők

A plébániatemplom melletti temetőről 1707-ből van az első adat, amikor a Város lebontat 2 házat, a temető bővítése céljából. Később még ismételten történik intézkedés a temető bővítéséről, bekerítéséről.
1773-ban pedig Csontház építését rendeli el a Város. Bizonytalan azonban, hogy megépült-e a Csontház, mert 1776-ban királyi rendelet megtiltotta a város belterületén lévő temetők használatát.

1785-ben megengedte a Város, hogy a temető területét kertként használja a plébános.

Itt említjük meg az 1825. évi Visitationak az adatát, hogy a templom alatti Kriptában 151 fülke van, amelyek közül akkor még 23 volt üres.

A mai belvárosi Temető területét, amelynek a Petőfi u. felé eső oldalán már a múlt században, a második felében kőfalat emeltek, az 1930-as évekig egy árok osztotta két felé, amely a hegyoldalról lezúduló víz elvezetésére szolgált. Az ároktól délre eső rész volt “coemeterium commune” ahol szabadon lehetett temetni. Az ároktól északra lévő részt csak jóval a Jó Pásztor kápolna építése után kezdték temetőül használni, de itt fizetni kellett a sírhelyért.

1717-ből említi a Városi jegyzőkönyv, hogy a budai kapu előtt az Ács féle kápolna mellett is volt temető. Van továbbá arra is adat, hogy külön pestis-temető volt, de ennek helyét nem sikerült meghatározni.

A plébániaház

Malonyai Pál plébánosnak saját háza volt. Utódja számára 1713-ban a Város megvásárolta és megjavíttatta a mai plébániaház helyén állott házat. Ismételt javítás és bővítés ellenére annyira megromlott ez a jórészt vályogból épült ház, hogy már nem érdemes kijavítani.

1784-85. években Mayer Jakab kőmívesmesterrel megépíttette a Város a telek sarkán álló épületet.

1799-ben pedig Görgey Márton költségén megépült a kert felé eső káplánlakás.

A plébános

Malonyay Pált 1684-ben szentelték pappá. 1689. óta plébános volt Lancsáron, Báhonyban, Galántán, 1696. óta Esztergom-Vízivárosban, majd 1699-től az Esztergom Királyi Városban. 1709-ben cikádori apáttá, 1713-ban pedig esztergomi kanonokká nevezték ki. Kanonoki kinevezése után egy ideig még Esztergomban maradt, mint az itthoni káptalani birtok praefectusa. Meghalt 1724. január 28-án.

Malonyay kanonoki kinevezésekor nyílt alkalma a Városnak arra, hogy először gyakorolja az 1708. évi Kiváltságlevélben nyert plébánosválasztási jogát. 1713. február 5-én hármas jelölést terjesztett Pyber János generális Vikárius elé. A jelöltek voltak: Gyökeres Pál kemencei, Spáczay Gáspár semptei és Paulovics János tatai plébános. A Vikárius javaslatára a prímás: Spáczay-t nevezte ki plébánossá.

1716. július 11-én írásban kérte a Város Spáczay elmozdítását, és egyúttal új plébánosul Kóczy Ferenc vízivárosi, Almásy Pál tatai és Kiss János tölgyesi plébánost jelölte. A prímás Kóczy Ferencet nevezte ki.

Kóczy Ferenc a Pazmaneumban végezte a teológiát 1712-16. években. Néhány hónapos vízivárosi működését leszámítva egész papi működése a Királyi városhoz fűződik. 1740-ben a schlangemundi prépostság címét kapta meg. 1743. márciusában lemondott a plébániáról, s ugyanazon év december 25-én Esztergomban meghalt. 30./

Kóczy Ferenc utóda a Vas megyei Perenyéről származó Kussanics György lett. A teológiát Nagyszombatban végezte. 1731-ben ipolysági, 1737-ben kemencei, 1743-ból esztergomi plébános. 1749-ben esztergomi kanonokká nevezték ki. 31./ 1756-ban újból Esztergomba került, mint az itteni káptalani birtok praefectusa. Itt halt meg 1757. augusztus 14-én. A Bakócz kápolna sírboltjában temették el.

1749-1752-ig Bezur István volt a Város plébánosa. Ebben az évben pozsonyi kanonokká nevezték ki.

Utóda Klastromy András lett. 32./ Nevéhez fűződik az új templom építése. Hosszas vitája volt a Városi Tanáccsal a templomvagyon kezelését illetően, míg végre 1766-ban Grassalkovich Antal közvetítésével sikerült megegyezésre jutniuk…

1783-ban ismét vitába keveredik nemcsak a Várossal, hanem a Vikáriussal is. A vita Klastromy lemondásával végződött. Ekkor Vácra költözött és ott halt meg 1784. május 24-én.

Nedeczky Imre /1784-1808/ a Pazmaneumban tanult. Előbb szemináriumi tanár, majd plébános Bátorkeszin, 1784-től pedig Esztergomban. 1794-től mocsi plébános. 1796-ban pozsonyi, 1801-ben esztergomi kanonok. Meghalt 1808. szeptember 18-án.

A pápai születésű Szily János káplán volt Pesten, Pápán, és Fülekpüspökin, majd plébános ugyanitt, Karancsságon és Felsőludányban. 1794-ben lett esztergomi plébános. Meghalt 1800-ban.

Valovits Ferenc előbb esztergomi káplán, majd vikáriátusi titkár Nagyszombatban. 1800-ban lett esztergomi plébános. Betegsége miatt 1802-ben áthelyezését kérte a bajóti plébániára, s a következő évben meghalt. A vízivárosi templom kriptájában temették el.

Jánoska Jánost 1800-ban szentelték pappá. Előbb székesegyházi karkáplán, majd Esztergom-belvárosi káplán, 1803-ban ugyanitt plébános. 1808-ban lemondott a plébániáról és a nagyszombati Vikáriusnál lett titkár, majd irodaigazgató. 1816-ban drégelypalánki plébános lett, itt halt meg 1850-ben.

Hlavnyi János káplán volt Tölgyesen, s Ebeden. 1808-tól 1820-ig volt esztergomi plébános, ekkor megfosztották javadalmától. 1826-ban halt meg, mint érsekléli plébános.

Argauer Mátét 1810-ben szentelték pappá. Káplán volt Somorján, Komáromban és Budán. Esztergomi plébános lett 1820-ban, és meghalt 1840-ben.

Tóth Imre 1786-ban született. A Pazmaneum növendéke volt. Káplán Kőkesziben, majd Pesten. Plébános Visken és Vadkerten. 1840. januárjában esztergomi kanonok. Ez év októberében Esztergom Város plébánossá választotta. Mivel a 2 javadalom az akkori szabályok szerint összeférhetetlen volt, rövidesen lemondott a plébániáról. 1857-ben püspökké szentelték. Meghalt 1865-ben. Sírja az Esztergom-belvárosi temetőben van.

Kollár István 1808-ban született Esztergomban. Pappá 1832-ben szentelték. Káplán volt Mocson, Tardoskedden, Érsekújváron. Majd a Vikariátuson szolgált. 1840-ben lett esztergomi plébános. 1872-ben betegsége miatt lemondott a plébániáról, meghalt 1883-ban. Sírja a belvárosi temető kriptasorán van. /Ma: Szokob kripta/.

Pór Antal 1834-ben született Esztergomban. A Pazmaneumban tanult. 1857-ben szentelték. A nagyszombati Gimnázium tanára, majd 1872-től Esztergom plébánosa. 1880-ban pozsonyi, 1893-ban esztergomi kanonok. Plébánossága idején Esztergom Város Országgyűlési képviselője volt. Történetírói munkásságáért a Tudományos Akadémia tagjává választotta. Meghalt 1911-ben.

Gróf Csáky Károly 1852-ben született Sopronban. 1875-ben szentelték pappá. Tardoskeddi káplánkodás után a prímási Aulába került. 1880-ban Esztergom-belvárosi plébánossá választották. 1885-ben pozsonyi, 4 évvel később esztergomi kanonokká, majd 1900-ban váci püspökké nevezték ki. 1900. június 29-én ő consecrálta az egykori plébánia templomát. Meghalt 1919-ben.

Fehér Gyula 1858-ban született. A Teológiát a Pazmaneumban végezte. Felszentelése után Esztergom-Belvárosban lett káplán. 1885-ben pedig ugyanitt plébános. 1907-ben esztergomi kanonokká, 1927-ben préposttá nevezték ki. Meghalt 1943-ban. A Jó Pásztor kápolna kriptájában van eltemetve.

Mátéffy Viktor 1881-ben született. 1903-ban szentelték pappá. Budapesten volt hitoktató, majd káplán Párkányban és Esztergom-Belvárosban. 1908-ban ugyanitt plébános. 1933-ban a budapesti Sziklakápolna lelkésze. 1934-től haláláig érsekvadkerti plébános. Meghalt 1946-ban. 1920. óta Esztergom Országgyűlési képviselője volt.

Felber Gyula Dr. 1890-ben született. 1915-ben szentelték pappá. Teológiai tanár, kanonok. E. Belváros plébánosa 1933-44-ig. 1931-ben a Szt. István Akadémia tagja. 1969-ben hunyt el.

Kiss István 1904-ben született Hőgyészen. 1926-ban szentelték pappá. A Belvárosban 1944-59-ig volt plébános. 1946-ban h. esperes. 1950-től tb. kanonok. Érsekvadkerten plébánosként működött 1959-1971-ig.

Szabó Lajos 1908-ban született. 1932-ben szentelték pappá. Sok helyen káplánként működött. Belvárosban 1959-60-ban szolgált.

Kabar Sándor 1928-ban Bp-en született. 1951-ben szentelték pappá. Protonototarius kanonok. Szentgyörgymezei prépost. Belváros plébánosa 1960-61-ben. 1961-65-ben a Szeminárium teológiai tanára. 1966-tól Drégelypalánkon plébános.

Raáb Alajos 1909-ben született. 1932-ben szentelték pappá. Érseki tanácsos. Az esztergomi Tanítóképző prefektusa 1932-33-ban. Leányváron volt plébános 1954-61-ben. A Belvárosban 1961-71-ig volt plébános. Innét Bp-re templomigazgatónak nevezték ki. Tb. kanonokként hunyt el.

Nagy László 1921-ben született Dunapentelén. 1946-ban szentelték pappá. Állomáshelyei: Szentendre, Bp. Városmajor, Karancsság, Dömösön szolgált, mint plébános. A Belvárosba 1971-ben került. 1997-ben nyugdíjazták, ekkor került az e-i Simor Időspapok Otthonába, majd élete utolsó idejét Székesfehérváron töltötte. Tb. kanonok, főszentszéki bíró kinevezések birtokosa volt.

Dr. Beer Miklós 1943-ban született Bpesten. 1966-ban szentelték pappá. Működési területei: Bp., Szob, Márianosztra, Pilismarót-Dömös, a Belvárosi Plébániára 1997-ben került, csak 2 évig volt plébános. Közben a Szemináriumban tanított. Pápai prelátus, érseki tanácsos /1989./ Főszentszéki bíró /1977./ E. Szeminárium Rektora 1999-től 2003-ig. Váci egyházmegyei püspökké nevezte ki a Szt. Atya.

Michels Antal 1964-ben született Bpesten. Vendéglátóip. Főiskolát végzett. Az e-i Szeminárium növendéke. 1996-ban szentelték pappá. Káplán volt Bp-en a Rózsák terén. 1999. aug. 1-től a Belvárosi Plébánia plébánosa.

Néhány adat a káplánokra vonatkozóan

1714-ben Spáczay plébános kérésére hozzájárult a Város, hogy káplánt tartson. De rendszeresített kápláni állás csak 1741. óta volt.

A káplánok közül ismerjük PÉCSY Ferenc /1736./, Naszvady András /1756./, Zigó Márton /1761./, Rácz András és Veszelovszky Károly /1825./, Lositzky Lajos és Almásy István /1836./, Prohászka Ottokár /1882./, Valovits Ferencet, Jánoska Jánost, Fehér Gyulát, Mátéffy Viktort, Merva Lászlót, Kutasy Károlyt, Kabar Sándort, Simon Gyulát, Vincze Zoltánt, Boda Lászlót, Dr. Tóth Károlyt, Dr. Kovács Istvánt, Beltovszky Lászlót, Bokor Istvánt, Hegedűs Lászlót, Parády Gyulát, Pordán Lászlót, Rozsdy Pált, Szepesdy Ervint, Tóth Jánost, Tóth Józsefet, Rozsányi Zoltánt, Dezsőházai Györgyöt és Puchovszky Istvánt.

A plébánia népe

A plébánia híveinek a száma a XVIII. sz. első negyedéig elenyésző kivétellel azonost volt a város lakóinak számával. Az 1708. évi Kiváltságlevél értelmében csak katolikus szerezhetett polgárjogot a városban. A görögkeleti templom építését a várőrséghez tartozó rác katonák kedvéért tűrték el. A katonákon kívül alig néhány ortodox család élt a városban.

Az 1701. évi Visitatio szerint: “A királyi város 4 utcában terjed. A lélekszám 2000 katolikus, 20 akatolikus.”

Az 1732. évi Visitatioban ezt olvassuk: “A gyónóképes hívek száma: 1500.” A Város Privilégiuma szerint akatolikus nem lakhat a városban. A görögkeletiek temploma a Tanács és a plébános tiltakozása ellenére épült.

Az 1756. évi Visitatio 4 342 katolikust talált a városban, akik közül 3068 gyónóképes. A lakosság 4/5-e magyar, 1/5-e német. Van kevés szlovák is, de ezek más nyelvet is beszélnek. /Többnyire a 8 éven felülieket tartották gyónóképesnek./

Az 1789-es Visitatio szerint a lakosok száma 5181, akik közül 3068 a gyónóképes.

Az 1812. évi főesperesi összeírás 6798 hívőt talált, közülük 4562 gyónóképeset.

Az 1825. évi Visitatio adatai: a hívők száma 8571, akik közül gyónóképes 5058. Van még 21 görögkeleti is. Majdnem az egész lakosság tud magyarul. Alig 200-an vannak, akik csak németül és alig 50-en, akik csak szlovákul tudnak.

Az 1911. évi Visitatio 10.000-re teszi a hívők számát.

Egy 1786. évi királyi rendelet megengedte, hogy a királyi városokban zsidók is megtelepedhetnek.

Az 1789. évi Visitatio 17 zsidót talált a plébánia területén.

Az istentiszteletre vonatkozó adatok

A perpetua adoratiot Batthyany József prímás hozta be az egyházmegyébe. Rudnay Sándor prímás 1825. május 1-én újból megállapította a sorrendet, és az Esztergom-Belvárosi plébániatemplom évi szentségimádási napját január 3-ra tette.

Az 1911. évi Visitatio szerint vasárnap 6, 8, 9, és 1/2 12 órakor, hétköznap 6 és 1/2 8 órakor tartottak szentmisét.

A májusi litániát Csáky plébános rendszeresítette 1884-ben.

Az 1825. évi Visitatio így sorolja a körmeneteket:
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén és Virágvasárnapon a templomban.
Feltámadási körmenet a város főterén tartják.
Ápr. 25-én Búzaszentelő körmenet.
Húsvét utáni 2. vasárnap a Jó Pásztor kápolnához.
Szentháromság vasárnapon a Szentháromság szoborhoz 33./
Úrnapi körmenet 4 oltárral. /Már 1718-ban megállapították a Céhek sorrendjét ennél a körmenetnél. 1752-ben már a “puskások” vagyis a polgárok fegyveres csapata is részt vett. 1781. óta a katonaság dísz-százada is szerepelt./
Úrnap nyolcadán kisebb körmenet, oltárok nélkül, a német ajkú hívek számára.
Mária bemutatása ünnepén a kórházkápolnához ment a körmenet.
Görgey Márton alapítványából minden csütörtökön a 6 órai mise előtt szentséges körmenet a templomban.
Ugyancsak Görgey alapítványából Szt. Adalbert nyolcadába eső vasárnapon, továbbá Szt. István nyolcadába eső vasárnapon a Várba ment a körmenet. /Ez a 2 körmenet a várbeli építkezés miatt utóbb elmaradt./

Jegyzetek

1./ Némethy Lajos: Series Parochiarum et Parochorum Esztergom 1894., 242-255. oldal.
2./ “Quinque ecclesiarum rudera adhue visuntur: ad portam Laurentiiunum, in Danubiana unum, in Budaensi duo et alibi Quintum.” Bél Mátyás: Descriptic comitatus Strigoniensis /Kézirat a Főszékesegyházi Könyvtárban 81. old./
3./ “Nos cum templo Dei et animarum pastore aprimordio nostras inhabitationis prae dictae L.R.Civitae Strigoniensis des – titui fuissemus” – írta Takács János városbíró az 1697. márc. 6-án kelt levelében. /Balázsovics Teodorik: Berevis historia conventuum ordinis S.Francisci..” Pozsony 1869./
4./ Ezek a következők voltak: Jereznitczky Ferenc, Nigrini Ádám, Mérey Mihály, Luby Imre.
5./ Az erről szóló jelentést magyar fordításban kiadta Némethy Lajos: Egyházi vizsgálat Esztergom vármegyében 1701-ben. /Esztergom 1896./ A még említendő további Visitatiókról készített jelentéseket a Prímási Levéltár őrzi a “Visitationes canonicae” című iratsorozatban.
6./ Néhány lap Esztergom Város és Megye múltjából 1891. 74. old.
7./ A Bazilika felszentelése alkalmából névtelenül megjelent “Memoria Basilicae Strigoniensis /Pest 1856./ említ ugyan egy 1619. évi adatot, amely szerint Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt templom is volt Esztergomban, de ezt az adatot maga a szerző is hiteltelennek tartja. Mivel pedig az adat forrását nem nevezi meg, nincs módunk ennek az adatnak közelebbi vizsgálatára.
8./ Ez a jelentés utal arra, hogy 1709-ben is tartottak Visitatiot, de az erről szóló jelentés elveszett, vagy lappang.
9./ A pestisjárvány idején a betegek ellátására kijelölt két ferences ebben a helyiségben misézett.
10./ Lásd: Prokopp Gyula: Lucas de Schram /Művészettörténeti Értesítő 1966. 3-4. szám/
11./ Az 1743. évi építkezés alkalmával Grien János helybeli asztalosmester készítette a templom keményfa-kapuját. Amikor 1758-ban bontani kezdték a tornyot, a simontornyai ferencesek kérték a Várost, adja nekik a kaput a vasalásokkal és a 4 kőoszloppal együtt. A Város csak a 4 oszlopot adta oda, a kaput és annak vasalását azonban megtartotta az itteni templom számára. /Porta, cardinibus, seris et clavibus aeclesiae hujati destinatis/ Később azonban bizonyára kicserélték ezt a kaput, mert a mai kapu díszes rokokó faragása későbbi mesterre utal.
12./ A torony alatti kápolnában tartották az esküvőket és itt őrizték a Visitatiumot. Minden egyéb egyházi ténykedés a kórházkápolnában történt.
13./ A Város arra számított, hogy Barkóczy 1763-ban consecrálni is fogja a templomot, de ez nem történt meg. Az 1825. évi Visitatio alkalmával Rudnay Sándor prímás bizonyára változtatásokat kívánt és megígérte, hogy azok teljesítése után consecrálni fogja a templomot. Végül is csak 1900. Péter-Pál ünnepén történt meg a consecrálás.
14./ Lásd: Prokopp Gyula: Jelinek Ferenc /Művészettörténeti Értesítő 1977./
15./ Grassalkovich azt ajánlotta a Városnak, hogy mielőtt a festés és oltárépítés dolgában határoz, utasítsa a kiválasztandó mestert, tekintse meg a hatvani templom és a pesti pálos templom új főoltárát, illetőleg a soroksári templom szentély-freskóját.
16./ 1885-ben restaurálták a templomot. Feichtinger Ferenc budapesti festő megújította a templombelső festését. Restaurálták az oltárokat, és ennek során 10 oltárszobrot kiselejteztek. Viszont új szobrokat szereztek be. A Mária oltár középső szobrát kicserélték. A Szentháromság-oltár asztalára pedig Jézus Szíve szobrot tettek. Csáky plébános ugyanis meghonosította a Jézus Szíve tiszteletet. Később a Szentháromság-képet eltávolították és helyébe tették a szobrot.
17./ A templomgondnok 1756. évi számadása szerint 5 forintért eladtak egy tabernákulumot a gyermelyi bírónak, de még 1771-ben is voltak raktáron régi oltárok. Ezek egyikét ebben az évben a gimnázium Oratóriumában helyezték el.
18./ A jelenlegi oltárképet, Vaszary János alkotását, 1896-ban kapta a templom Vaszary Kolos prímástól. – A Royer-féle oltárképet egyidejűleg a kiskörei plébániának adták.
19./ Ezt a lámpást az 1930-as években leszerelték és raktárba tették, onnan pedig rövidesen ellopták.
20./ Janicsek János pesti orgonakészítő 12 aranyat kapott ennek az orgonának a megjavításáért.
21./ A XVIII. sz. második felétől kezdve az orgonistán kívül zenekar is közreműködött az ünnepi miséken. – A körmenetek visszaérkezésekor a zenekar a templomerkélyen fogadta a menetet.
22./ Eredetileg kápolna-alakú faépítmény volt a keresztkút fedele, a mostani fedelet Csáky plébános készíttette.
23./ A tornyot cserépzsindellyel rakott sátortetővel fedték be. A jelenlegi bádog-sisakot 1870-es években kapta a torony Prokopp János városi mérnök terve szerint, az 1911. évi Visitatio szerint 5 harang volt a toronyban: Szentháromság /32 mázsa/, Péter és Pál /16 mázsa/, Szt. Ferenc /9 mázsa/, és 2 kisebb név nélkül.
24./ Az 1825. évi Visitatio 16 céhzászlót említ. Csáky plébános idejében a Kereszt-oltár fülkéjében volt elhelyezve a 26. Közös Gyalogezred régi hadizászlaja.
25./ 1783-ban új mennyezet készült az ünnepélyes körmeneteknél használt mennyezet helyett, amely nemcsak avult, hanem túl nagy is volt, 6 embernek kellett vinnie. A jelenleg is használt nagyobb mennyezet az 1910-es évek első felében készült id. Dr. Prokopp Gyula városi főügyésszé történt választása után, hálából. Pesten csináltatta a histórizáló stílusban gazdag arany és ezüst hímzéssel készült baldachint. Melynek 4 oldalán a “Tantum ergo” eső sorai mellett a 4 evangélista alakja volt domború színes és ezüst kontúrral hímezve. Valódi aranyszállal készültek a rojtok.
A súlyos hímzés miatt a selyem alapanyag foszladozott, ezért 1985-ben új baldachin készült, Páter Astrik ferences szerzetes tervei alapján. Ekkor az 1910-ben készült baldachint Nagy László plébános az Esztergomi Keresztény Múzeum textilgyűjteményének adományozta.
26./ A kongregáció feloszlatásakor mindezt a csolnoki kamarai Intézőséghez kellett beszolgáltatni.
27./ A kápolna kapujának kőkeretét és a berendezés több darabját az új kórházkápolnába vitték át.
28./ Az 1836. évi archidiaconalis consciptio említi a bencés rendház kápolnáját. Továbbá a megyeházi és a városházi börtön kápolnáját is.
29./ A plébániatemplom előtti kőkeresztet 1884-ben, a Szt. Antal szobrot pedig 1910. körül állították.
30./ Jellemző esetet említ róla az 1724. évi városi jegyzőkönyv. Az asztalos céh panaszt tett Kócsy ellen, mert céhen kívüliekkel /kontárokkal/ dolgoztat, még hozzá nemcsak saját számára, hanem oltárt is készíttetett a bajnai templomnak.
31./ Kussanics plébános 1748-ban magyar és német nyelvű könyvecskéket osztott ki híveinek, amelyeknek nyomásáért és költségéért 87 forintot fizetett ki a Város.
32./ Terstyánszky János alnádor javaslatára a Város egyedül Klastromyt jelölte plébánosul, de utóbb mégis hármas jelölést terjesztettek a prímás elé. A másik két jelölt: Okolicsányi Mihály harkóci és Fribaisz István csévi plébános voltak.
33./ 1738-ban, a pestis közeledésének hírére, a Városi Tanács írásban kérte Esterházy Imre prímástól, rendelje el, hogy egy egész évben, minden hónap első vasárnapján szentséges litániát tartsanak a szobornál. Továbbá naponta délután 3 óra tájban negyed óráig húzzák meg az üvegharangot, és ilyenkor mindenki “akár a háznál, akár az utcán, vagy a mezőn legyen” térdre borulva imádkozzék a veszély elmúlásáért. A prímás teljesítette a kérést, de hozzátette: “Nemcsak a mirigyhalálnak, hanem az éhségnek és hadakozásnak eltávolításáért is könyörögjenek.”

Függelék: az 1701. évi Visitatio
az 1732. évi Visitatio.
Kivonat: az 1755., az 1789., és 1825. évi Visitatioból.

Az Esztergom-Belvárosi plébániának az első Világháborúig terjedő történetét összeállította: Dr. Prokopp Gyula.

Az Esztergom-Belvárosi plébánia Historia Domusának folytatása
1914-1971-ig.

Mátéffy Viktor: 1900-1933-ig volt plébános. 1920. óta Országgyűlési képviselő is, mint ilyen a Minisztérium támogatásával jelentős építkezéssel gazdagította a plébániát. Így plébánossága alatt épült:
1./ A Legényegylet épülete /ma Ált. Művelődési Központ, Petőfi u. 20./
2./ A Földműves Kör épülete /ma Zalka M. u./
3./ A Petőfi Ált. Isk. épülete /Petőfi u. 18./
4./ A Kossuth Ált. Isk. /Hősök tere/
Ezekben az épületekben élénk egyesületi életet teremtett. Így a Katolikus Legényegyletben hetenként, a Földműves Körben havonta volt előadással egybekötött összejövetel, foglalkozás. A 2 akkor még elemi iskolát a Város tartotta fenn, de a hitoktatást a Plébánia látta el.
A Plébánián működött a Rózsafüzér Társulat /havonta/, az asszonyok Mária Kongregációja /havonta/, a lányok Mária Kongregációja /havonta/, a férfiak részére a Credo /havonta/.
Mátéffy plébánosságának utolsó 2 évében, 1931-33-ig Kurucz Mihály adminisztrátor vezette a plébániát. Ő alapította az Euharisztikus Gyermekszövetséget, melynek hatásköre az egész városra kiterjedt. Ebből alakult később a Szív gárda a lányok részére, mely azonban csak a plébánia területére szorítkozott és összejövetelt hetenként tartottak.
Mindig 2 káplán működött a plébános mellett, akik az egyesületekben foglalkoztak a hívek lelki elmélyülésével, és tartották az elemi iskolákban a hittan tanítást.

Felber Gyula: 1933-1944-ig volt plébános. Mellette is még 2 káplán működött. Ezek: Keil Mihály /1933-36./, Kutasi Károly /1936-41./, Dr. Bucsi József /1936-43./, Merva László /1935-40./, Dr. Tóth János /1941-42./. A káplánokkal együtt folytatta mind a 7 egyesület működését.
A Jézus Szíve főünnep előtt kilencedet honosított meg, majd a Jézus Szíve Körmenetet olyan ünnepélyessé tette, hogy az egész város, sőt a Káptalan is részt vett azon.
Plébánossága alatt volt a budapesti Eucharisztikus Kongresszus, melyen a Plébánia is részt vett. Erre az eseményre restauráltatta a templomot is. A szentély mennyezetének a restaurálása során találtak rá ekkor az eredeti megmaradt barokk freskókra, mint azt már előbb említettük. Ezek Szt. Pál lefejezését és a csegelyeken a 4 evangelistát ábrázolják. Így, noha az egész hajó eredeti freskóit nem ismerjük, ezek a Jelinek Ferenc pesti festő által 1778-79-ben festett freskók mégis megsejtetik a templom eredeti igen qualitásos freskódíszét, és nagyban emelik a műemléki értékeket.
Ugyanekkor a baloldali Mária kápolnát is kifesttette Kontuly Béla /a Római Iskolához tartozó igen neves festővel/, amit sajnos a hívek nem tetszése miatt, később bemeszeltek.
Plébánossága alatt 1934. jan. elsejével megalakult az Egyházközség, melyben a világi hívek közül választott tisztikar és tanácstagok is segítik a plébánost a munkájában.

1944. dec. 8-án, amikor az első nagy bombatámadás érte a várost, ezen a napon kapta kézhez a plébánosi kinevezését Kiss István, aki 1904-ben született Hőgyészen, Angyalföldön volt káplán 1926-36-ban, Dunaszigeten lelkész 1936-42-ben, Budapest Örökimádás templomának lelkésze 1942-44-ben.
Nemcsak a legnehezebb időben foglalta el a Belvárosi Plébániát, de működéséhez kapcsolódik a háborúval járó teljes bizonytalanság, főleg az azt követő társadalmi rend teljes átalakulása, sőt az Egyház elválasztása az Államtól, a teljes szekularizáció is.
Ő még átvette mind a 7 egyesületet, és egészen 1959-ig, ameddig plébános volt még 2 káplánt is tarthatott. Ezek névsora: Mezősi Béla /1944./, Kovács Vencel /1945-46./, Dr. Szepesdy Ervin /1945./, Dr. Pordán László /1945-46./, Tarda Jenő /1946./, Simon Gyula /1946-48./, P. Langh Nándor ofm 1948-ban 2 hónapig, Dallos Marián osb /1948./, mindkettő a rendek feloszlatásáig. Bessenyői Zoltán osb már a rend feloszlatása után, Dr. Szentirmay Sándor /1948-49./, Dr. Tóth Károly /1950-54./, Vincze Zoltán /1951-54./, Dr. Jánosy Gyula osb 1 évig, Németh József /1954./, Dr. Boda László /1954-55./, Dán György /1954-55./, Bokor István /1955-56./, Dr. Sárvári Ferenc /1955-56./, Dr. László Gábor /1956-57./, Puhovszky István /1956-57./, Parádi Gyula /1957-58./, Kabar Sándor /1957-58./, és Tarnóczy Ferenc /1957-61./.
Kiss István plébánosságának első idején 1944-45 telén a gyakori bombatámadások miatt a szentmisék és az esküvők is a Kriptában voltak, de a hívek életveszélyben is jártak a templomba. 1945. Húsvétján indulhatott meg a rendes plébániai élet.
Az iskolákat 1948-ban államosították, de ebben a tanévben még volt rendes hittantanítás. Csak 1949. szeptemberben lett a hittan fakultatív, külön kellett kérni, írásban. Minthogy az iskolákban a jelentkezős szülőket lebeszélték, így az iskolai hittan lassanként megszűnt. Ezért az 50-es évek elején elkezdődött a templomi hitoktatás, eleinte igen kevés jelentkezővel. 1948-ban az összes egyesületeket is megszüntették. 1959-ben Kiss István Érsekvadkertre helyezték át.
Kiss István plébánossága alatt a Város közigazgatásában is teljes változás történt. A templom Kegyura 1945-ig Esztergom Szabad Királyi Város volt, most ez is megszűnt. Ezután már a “Belvárosi Plébánia” nevet veszi fel a templom. Kiss István személyéhez még ragaszkodnak a régi hívek, akár az értelmiség, akár a földműves, vagy iparos-kereskedő réteg. De, 1950-ben már átszervezik a bíróságot is, amikor bevezetik az úgynevezett “laikus ülnökök” intézményét és a szakképzett bírákat elbocsátják.
A pedagógusok nem mernek templomba járni, csak azok akiket nyugdíjaztak. A legtöbben a környékbeli templomokba járnak. Az esztergomi Hadosztály is megszűnt. Orosz katonaság költözik a kaszárnyába és a régi Nagyszemináriumba is. Így a hívek száma erősen megcsappant.
Kiss Istvánt akarata ellenére helyezték falura. Káplánja Kabar Sándor 1959-ben adminisztrátor lett.

1960-61-ben plébános lett Kabar Sándor, aki 1928-ban Budapesten született. Káplán Balassagyarmaton 1951-53-ban, Angyalföldön 1953-54-ben. Plébános Etesen 1954-55-ben. Káplán a Belvárosban 1957-60-ban, majd plébános. Mellette még 1-1 évig káplánok is voltak: Tarnóczy Ferenc 1961-ig, majd Rozsály Zoltán és Rozsdy Pál 1961-ben.
1961-ben Kabar Sándor az Esztergomi Szeminárium énektanára lett. A Szeminárium 1950. óta a Vízivárosi úgynevezett Zárdatemplom és iskola helyén van. Ez az 1727-ben a ferencesek építtette templom, majd a Szatmári Irgalmas Nővérek temploma és iskolája volt.

1961-ben Szabó Lajos lett a plébános, de betegsége miatt néhány hónap múlva még 1961-ben Raáb Alajos lett a plébános.

Raáb Alajos 1909-ben született. Az esztergomi Érseki Tanítóképző prefektusa volt 1932-33-ban, lelkész Csillaghegyen 1933-35-ben, hittantanár Esztergomban 1935-45-ben. Plébános Etesen 1946-54-ben, majd Leányvárott működött 1954-61-ig és Esztergom-Belvárosban 1961-71-ig. Káplánok: Kapás László /1963-65./, Liha Béla /1970./, Farkas László, Sebestyén Jeromos szerzetes, Beltovszky László /1965-69./.
Minthogy egyesületek nem működtek és iskolai hitoktatás sem volt, a templomba szorult a hitoktatás is. Raáb Alajos egyházzenei hangversenyeket rendezett budapesti művészek közreműködésével, ezzel hívta a híveket a templomba.

A Belvárosi Plébánia története, élete Nagy László plébánostól

- Hová sietsz?
- Az “Öreg” templomba.
- Hogy-hogy, hiszen Ti a Szt. Anna plébániához tartoztok!
- Igen, oda járunk, de néha elmegyünk az “Öreg” templomba is, mert ott kereszteltek bennünket, onnan indult el házasságunk, szüleink is ott esküdtek, ezért kötődünk az “Öreg” templomhoz.

A népnyelv “Öreg” Templomnak nevezte a Belvárosi Plébániatemplomot, melynek hivatalos neve: Szt. Péter és Szt. Pál apostolokról nevezett plébániatemplom. A plébánia pecsétjén ez a felírás olvasható: S. ECCLES PAROCHIALIS STRIGON REG CITTIS, magyarul: Esztergom Királyi Város plébániatemplomának pecsétje.

A mai Belvárosi Plébánia ősének a Szt. Péter plébániát tekintjük, amelyről már 1294-ben történt említés. Néhány évvel ezelőtt Dr. Horváth István régész-igazgató ásatásokat végzett a plébánia kertjében és ráakadt ennek a templomnak az alapjaira. A XVII. sz. elején Szt. Péter és Pál kettős titulussal él emléke.

Esztergom Város mai területén a középkorban több önálló település volt. A jelenlegi történeti és régészeti leletekből a királyi városnak 8 plébániájáról tudunk. Ugyanitt: Szt. Lőrinc, Szt. Miklós, Mária-Magdolna, Kozma és Damján, Szt. János apostol, Szt. Mihály, Szt. Péter és Pál plébániák. Volt idő, amikor 33 templom emelkedett ki az egész város lenyűgöző látképéből. Letelepedtek a királyi város falain belül a középkorban a templomosok, ferencesek, domonkosok, ágoston-rendiek, johanniták, ispotályosok, ciszterek, továbbá bencés apácák. Itt volt még a ferences templom is, ahová IV. Béla király temetkezett feleségével és kisebbik fiával együtt. Az egyházi épületekben és hitéletben gazdag királyi várost a tatárok pusztították el, majd 1541-1683-ig török uralom alá került Esztergom. Az 1683. évi visszavételre megkísérelt török támadás során a még meglévő egyházi és polgári épületek is romhalmazzá váltak.
A szervezett lelkipásztori szolgálat megszűnt. Az Érsekség és a Káptalan Nagyszombatba menekült. Másfél évtized telt el a város felszabadulása óta anélkül, hogy akár temploma, akár saját lelkipásztora lett volna. A hívek gondozásával azok a Nagyszombatból ideküldött kanonokok foglalkoztak, akiket az Esztergom-környéki káptalani birtokok felügyeletével bízott meg az Érsekség.

Az 1699. ÉV A BELVÁROSI PLÉBÁNIA SZÜLETÉSI ÉVE. Ekkor új plébánost kapott: Malonyai Pál személyében, akinek buzgóságáról az 1701. Visitatio Canonica /kánoni látogatás/ nagyon dicsérően nyilatkozik. Jelenleg egy szerény utca őrzi emlékét a városban. Az 1699-ben épült templom szerénynek és szűkösnek bizonyult. 1756-ban Oratsek Ignác budai építőmestert bízzák meg a mai templom építésével. Barkóczy Ferenc hercegprímás 1762-ben felszenteli a hatalmas, barokk templomot. I. József császár Szabad Királyi Város címmel ruházza fel az egykori királyi várost 1708-ban. 1895-ben pedig egyesítik a Várral, Vízivárossal, Szt. Tamással és Szentgyörgymezővel. Ettől kezdve Belvárosnak nevezik az egykori Királyi várost.
A plébánia kegyuraságát a Város magára vállalja, szabad plébános-választási joggal. A város életében történő jelesebb események vallási vonatkozásai ebben a templomban mennek végbe. A templom díszítése és berendezése anyagiak híján a század végéig eltartott.

A máig is meglévő jelesebb berendezések: díszes szószék, Bebó Károly óbudai szobrászművész műve 1771-ből. A főoltárkép Szt. Pétert és Szt. Pált ábrázolja, Vaszary János műve 1896-ból. A szentély mennyezetét Jelinek Ferenc festette 1779-ben, jeleneteket ábrázol Szt. Pál életéből. A középső freskó Szt. Miklósnak, a hajósok védőszentjének állít emléket, a másik Szt. Lőrinc diakónus vértanúságát ábrázolja. Mindkét freskót Takács József festette 1937-ben.

A templomkapu 2 oldalán lévő helyiségeket eleinte raktárnak használták. A baloldali helyiséget 1800 körül Mária-kápolnának rendezték be. Az oltáron van a kis Jézust tartó Mária szobra 2 ezüst koronával. A szoborhoz különféle színű ruhák tartoztak. A jobb oldali kápolna Szt. Rita tiszteletére van szentelve.

Figyelemre méltó az ezüstözött rézből készült húsvéti gyertyatartó. Török munka, talán valamelyik esztergomi mecsetből származik. Barokk stílusú alapzatát Kóczy Ferenc plébános készíttette 1740-ben. A máig használt vörös márvány keresztkút 1786-ban készült.

A barokk főoltár helyébe, 1900-ban márvány főoltár került. Alkotója Kiss György. Az új liturgikus teret Kocsis Csaba mérnök tervezte 1979-ben.

A rendkívül elhanyagolt, rossz állapotban lévő altemplomot /kriptát/ az Egyházközség rendbe hozatta 1987-ben, azóta lehet ide temetkezni koporsóval és urnával is.

A templom külső felújítása 1983-ban, a belső felújítása pedig 1989-ben történt, a hívek adományából.

PLÉBÁNIAI ÉLET:

Mátéffy Viktor
Legényegyletben előadók: papok, orvosok, tanárok. Volt könyvtár, járt újság, egyik káplán mindig köztük volt esténként. Utána mindig volt kísérő műsor, amelyet iskolás gyermekek adtak elő. Ebben Meszéna Jolán /mindnyájunk Joci nénije/, Tátus János és Horváth Sarolta jeleskedett. A zenei részt Ammer József karnagy szerkesztette. Volt énekkaruk is… Farsangban egy nagyobb szabású színdarabot rendezett mindkét Kongregáció /pl: János vitéz/ és más népszínművészek előadásával szórakoztatták a közönséget. Ezek a darabok igen látogatottak voltak. Kisebb-nagyobb kirándulások élénkítették a Kongregációk életét. Karácsonykor a szegény gyerekek felruházásában vettek részt.

Felber Gyula
Jézus Szíve körmenet, ez a körmenet városközi volt. Az összes plébánia híveikkel, a Káptalan, az iskolák növendékeikkel, a Város vezető testülete, a katonaság, mind megjelent. Az útvonal végig zöld fűvel szőnyegként leterítve, az ablakok mind kivilágítva. Útirány: Deák F. utca, Széchenyi tér, Kossuth L. utca, és a barátok temploma. Így ünnepelte a Város a Királyok Királyát.
A Feltámadási körmenet az esi órákban ugyanezen az útvonalon ment. Méltó befejezése volt a szertartásokban gazdag nagyhétnek.

Kiss István
Államosítás utáni helyzet:…
Az új regime óriási szervezettséggel és beképzeltséggel hozzáfogott, hogy szovjet mintára kiirtsa az emberek szívéből az Evangéliumnak még a magvát is Rákosi Mátyás vezetésével. Az elmúlt 45 év óriási károkat okozott az Egyház életében, de bebizonyosodott, hogy Istennel szemben minden lázadás és forradalom bukásra van ítélve.
A tönk szélére jutott ország most szenvedi a sztalinizmus minden következményét, elsősorban az erkölcsi leromlást és rombolást, valamint a gazdasági széthullást.

MIT TUD CSINÁLNI AZ EGYHÁZ?
Milyen munka folyik a plébánián? A II. Vatikáni Zsinat hangsúlyozta: “Vissza a forráshoz!” Annyit jelent: Vegyük elő a Bibliát! Plébániánkon immár 17. esztendeje minden kedden este nívós bibliaóra van. Előadók: a Hittudományi Főiskola tanárai.

Az elmúlt évtizedben jegyesoktatási tanfolyamot rendeztünk kb. 60 hallgatóval. Ezt szeretnénk felújítani az egész város fiatalsága számára.
Minden évben előkészítjük az itt jelentkező gyerekeket az elsőáldozásra és bérmálásra. Mivel a gyermekek szülei is ateista világban nőttek fel, vallási ismereteik hiányosak, ezért Szülők Iskolája néven tartottunk összejöveteleket. Ilyen irányú előadások, ismerkedési estek jelenleg is folynak. Mégpedig azért, hogy ismerjék meg egymást a szülők, akik ugyanazt a világnézetet vallják, hasonló problémákkal küszködnek és keresztény módon szeretnék gyermekeiket nevelni.
A templomnak kitűnő hangzású orgonája van, ezért minden évben rendezünk egyházzenei hangversenyeket, művészek és az énekkar közreműködésével, annál is inkább, mert a templomnak remek akusztikája van.
Karácsonykor a hittanos gyermekek karácsonyi misztériumjátékot adnak elő. Szeretnénk többet törődni a szegényekkel, magányosokkal.
Mindezek a programok szerény próbálkozások a 45 éves dermedtségből éledő közösségünknek. De bízunk abban, hogy a mesterségesen elfojtott vérkeringés megindul. A Hit belső átélése és a vallásgyakorlat külső megnyilvánulása Isten segítségével felpezsdíti a plébánia életét.

Nagy László plébános s.k.

Nagy László esperes plébános atya levele Brunszkó Antal Tanácselnök Úrnak

Tisztelt Tanácselnök Úr!

Arról értesültünk, hogy a Városi Tanács a Széchenyi téren álló Szentháromság-szobor áthelyezésének tervével foglalkozik.
A Szentháromság-szobrot a Város állíttatta az 1710. évi pestis-veszély szerencsés elmúlásának emlékére. Alapkövét 1716-ban tették le és 1718-ra készült el. Azóta többször is megújították. 1900-ban pedig teljesen újjáépítették, de változatlanul az eredeti helyén, a város főterén áll.
Másutt is a város főterén állították fel az ilyen emlékműveket, ez általános szokás volt a XVII. és XVIII. században. Ezek a szoborművek mindmáig hangsúlyos elemei a barokk városképnek, melyet megbecsülnek és megőriznek. Példaként Budapestre, az ország fővárosára hivatkozunk. A budai vár legrangosabb helyén, a Szentháromság téren nemcsak ott áll mindmáig a Szentháromság-szobor, hanem a legutóbbi években jelentős költséggel újjá is építtette azt a főváros tanácsa. Esztergom barokk korának emlékei a Széchenyi tér körül vannak. A Szentháromság-szobornak e környezetből való eltávolítása jelentősen csorbítaná ez a műemléki együttest.
Éppen most jelentek meg városunk utcáin a város ezeréves múltjának megünneplésére felhívó hirdetmények. Felettébb időszerűtlen volna, ha éppen most távolítanák el eredeti helyéről a Szentháromság-szobrot, amely több, mint 250 esztendő – egy negyed évezred – folytonosságát őrzi és hirdeti. E szoborral van kapcsolatban e századok történetének számos jelentős mozzanata. Sőt még Esztergom középkorára is utal ez a szobor. Az 1716-ban az alapkőbe zárt okmány szerint ugyanis a Szentháromság tiszteletén kívül Szt. István és Szt. László királyok tiszteletére is emelte a város ezt az emlékművet és annak mellékalakjai között ott volt a két nagy király képmása is. István királyt a marxista történetírás is nagyra becsüli. Az Ő szobra másfél évtizeddel ezelőtt elpusztult ugyan, de üresen álló helye pótlásért kiált. László király szobra viszont ma is ott áll a szobormű kerületén. Egy ilyen emlékmű csak akkor mozdítható el eredeti helyéről, ha igen súlyos ok elkerülhetetlenül szükségessé teszi azt. Erről azonban értesülésünk szerint – szó sincsen, csupán egy másik szobrot kívánnak helyébe tenni.
Örvendetes dolog, hogy városunk új műalkotással gazdagodik, de annak elhelyezésére van más alkalmas hely is. Ha ennek ellenére mégis a Szentháromság-szobor helyére kerülne az új szobor, ez kétségkívül a szobrok rangsorolását jelentené. Az ilyen rangsorolás pedig igen széles körben visszatetszést keltene, nem is említve azokat – és ezeknek tekintélyes a számuk – akik vallásos érzésük sérelmét is látnák ebben.
Nem ismerjük, mennyibe kerülne a szobor áthelyezése, de bizonyos, hogy jelentős összeget tenne ki. Ezt az összeget inkább más, általános megelégedést kiváltó létesítményre kellene fordítani.
Ezért tisztelettel kérjük a Tanácselnök Urat, szíveskedjék jelen kérésünket a Városi Tanács elé terjeszteni, a Tanácstól pedig azt kérjük, hogy az áthelyezés tervét vesse el.

Esztergom, 1972. július 15.

Nagy László esperes plébános
Dr. Prokopp Gyula   s.k.  egyházközségi tag
Tóth Viktor       s.k.  egyházközségi tag
Gyöngyös György     s.k.  egyházközségi tag
Tétényi István       s.k.  egyházközségi tag
Kriskó Mihály       s.k.  egyházközségi tag

A Belvárosi Templom 2. sz. harangja

A kézirat melléklete: 2 példány levélmásolat (1812/138, 1814/243)
Az összeállítást és a fényképet készítette: Hetvesné Barátosy Judit
2003.

Az “Öregtemplom” kisebbik harangja

Más irányú kutatásom közben érdekes bejegyzésre találtam a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár mutatójában: harang a belvárosi templomban. Szerencsém volt, mert a Városi Tanács jó néhány ülése alkalmával tárgyalt az ügyben, s néhány levélváltás eredetije is megmaradt épségben.
A török idők alatt elnéptelenedett város lassan éledezett. Már 1695-99-ben Malonyai Pál plébános hathatós közreműködésével a betelepedett iparosok és kézművesek nemcsak saját házaikat, hanem a Szent Péter és Pál apró plébánia templomát is felépítették. 1743-ban a Városi Tanács, aki a templom kegyura volt, elhatározta, hogy egy sokkal nagyobb templomot építtet. Oratsek Ignác jó nevű építészt bízta meg a ma is álló magas művészi színvonalú plébánia tervezésével, építésével.
A harang régóta fontos szakrális tárgy, ég és föld között felfüggesztve közvetít az Istentől az embernek. Harang szavunkat az uráli őshazából hoztuk. A nomád népek jeladó üstjének neve átíródott az imára hívó, bronzból öntött keresztény harangra. A déli harangszó Magyarországon különös jelentőséget kap a nándorfehérvári győzelem emléke miatt. A mindennapi életben is fontos jelentőséggel bír, nemcsak misére hív, halottat búcsúztat, hanem régebben vihar esetén Istenhez fohászkodott a vész elkerülése érdekében. A megszentelt harang zúgása elűzi a gonosz lelkeket, amelyek vihar képében jelennek meg. Esztergomban 1812-ben Endér János község szószólója jelentette a Városi Tanács előtt, hogy a választott személyek közül többen szóltak, hogy “A legutóbbi évi háború alkalmatosságával a harangozó későn harangoztatott.” A város kapitánya megintette a harangozót.
A belvárosi templom második (kisebbik) harangja megrepedt. Peller Ignác lakatos mester megvizsgálta, és jelentette, hogy nem tud segíteni rajta. Pesti ismeretséget is felhasználtak az ügy mielőbbi lebonyolítása érdekében. Tóth Imre káplán érdeklődésére a harangöntő mester elmondta, hogy a javítás nem lehetséges, újraöntése a sok megrendelés miatt 1-2 évbe telik. Így 1814-et írtak már, amikor Eberhard Heinrich mesterrel a város nevében Hlavnyai János plébános és Endér János a plébánia számvevője kötötte meg az egyezséget. Az egyezség szerint az újonnan adandó szerekért öntéssel együtt minden fontért 1 forint 48 dénárt fizet majd a város, ezért “Egy esztendő és egy napig a jelen mester jót állni tartozik”.
A városban nagy készülődés indult meg, hogy a kész harangot zökkenőmentesen a helyére visszaállíthassák. A felhúzáshoz szükséges 90 öles kötél lekészítését Barót Ádám kötélverő 216 forintért vállalta el. A szükséges ácsolatot Freindt István ács készítette.
A repedt harang leemelését, majd az új felhúzását és a többi harang helyére visszaállítását Farkas János kovács mester irányította. Számláját kifizetés előtt Kollár Antal polgármester ellenőrizte.
1814. november 11-én Muzsik Ferenc főbíró jelentette, hogy a harang elkészült és javasolta, hogy “jobb volna a harangot szekéren fölhozni (Pestről), mint hajón, így csak egy fölrakodás lenne”. Hlavnyai János plébános és Muzsik Ferenc utazott el Pestre, hogy kellő körültekintéssel rakodják fel a harangot a szalmával jól kibélelt szekérre.
Az új harangon copf stílusú fonott füzérdísz (girlang) látható. Az épületeken is gyakran megjelenő stukkó díszítésről kapta nevét ez a stílus. A XVIII-XIX. század fordulóján ez kedvelt művészeti irányzat volt. Esztergomban a Széchenyi tér 7-es számú ház őrzi még ezt a szépséges stílusjegyet.
December 2-án a feldíszített harang fölött a plébános úr imát mondott és felszentelte, majd az ünneplő városi polgárok és Heinrich Eberhard harangöntő mester jelenlétében a harang lassan, méltóságteljesen felemelkedett. Nagyon vigyáztak nehogy belengjen, mert akkor a pattanásig megfeszült kötél el is szakadhatott volna. A nagy figyelmet igénylő munkát 14 izmos legény végezte, akik a szokásos borravalót, 2 forintot kaptak fejenként.
Mindenki jól és lelkiismeretesen végezte a munkáját, ezért kis ünnepséget rendeztek. A hangulat emelésére Feigler Ferenc építész zenészeket fogadott fel, ezért “a muzsikát tévő muzsikusokra tett 8 forint költségét” kéri.
A különböző tételekből összeállt költség tetemes összegre rúgott, melynek egy részét a Városi Tanács, mint a templom kegyura, állta. A másik részét egy kegyes adományozó, Glózer Borbála “masszájából” tudták finanszírozni, ugyanis szokásban volt, hogy a végrendelkezők vagyonuk egy részét az egyházra testálták.

Hetvesné Barátosy Judit

© 2012 Esztergom Szent Péter és Pál Plébánia Suffusion theme by Sayontan Sinha